Játékok( nem számítógépes)

Mondókák, dalok kisgyermekeknek 2.

"Ciróka, maróka, mit főztél, kását, hova tetted, a pad alá, megette a pap macskája!" (cirógató)

"Csip-csip csóka, vak varjúcska, komámasszony kéreti a szekerét, nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta, hess-hess-hess!" (kézmozgató)

"Egy-kettő-három-négy, te kis baba, hová mégy, nem megyek én messzire, csak a falu végire." (Erre tornáztattam, mikor hasfájós volt kiskorában, ma már csak játékból.)

"Hinta-palinta, régi dunna, kiskatona, ugorj a Tiszába." (Hintáztató, ha a baba már nagyobb, ülhet a lábfejünkre.)

"Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska. Fogjuk meg, fogjuk meg!" (A tenyerébe, vagy a mellkasára köröket rajzolok, majd a "nyulacska" - az ujjaim - az oldalához, hónaljához szalad.)

"Töröm, töröm a mákot, sütök vele kalácsot." (Ökölbe szorított kezét ütögetem az öklömmel.)

A következőt akkor énekelhetjük neki, ha már jár:

A hónalját, vagy kezét fogva az utolsó szótagra leguggolunk:

Vagy: "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!"

Ezzel megtáncoltathatjuk az ölünkben:

Dalok:

"Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske/Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta./Új a csizmám, most vették, most fényes a sarka/Azért vették azt nekem, hogy ugráljak rajta./ Nyisd ki rózsám, kapudat, kapudat/Hadd kerüljem váradat, váradat/Szita-pita péntek, szereda csütörtök, dob szerda!"

"Hold-hold fényes lánc, két kapu zárja. Nyisd ki kapud, Gergely gazda, vámot adok rajta."

"Ess eső, ess, holnap délig ess, Zab szaporodjék, búza bokrosodjék, Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, Még annál is hosszabb, Mint a Duna hossza."

"Csicsíjja, bubája, elment a mamája, Pestre meg Budára, hoz neki kalácsot, hajába szalagot, csicsíjja bubája." (altató)

"Tente baba, tente, itt van már az este, aludj szépen, álmodjál, a szemedet hunyd le. Álmodjál rózsával, gyönge violával, aludj, aludj szép csendesen, aludj kicsi baba/név." (altató)

Lehet, hogy újra kell gondolnunk, mi is az a játék, amit sok felnőtt csaknem elfelejt, annak ellenére, hogy ma már újra népszerűek a felnőttek társasjátékai. Ahogy a napi munka sem féltétlenül rossz és nyűgös, szerencsés esetben, hobbi is, amit kedvvel, örömmel csinálunk, ugyanúgy a játék sem pusztán örömforrás, az élet napos oldala, a gyermeki kor kiváltsága. A játékra mindenkinek szüksége van, fejleszt, felszabadít, segít megismerni önmagunkat. Szinte nincs az a tevékenység, amit ne lehetne játékosan csinálni, játéknak tekinteni. Csupán ötlet és idő kell hozzá. A játék fontos tudomány és komoly dolog, a gyermek fejlődésének elengedhetetlen tartozéka, a nevelés lényeges eleme. Ha a szülő ért hozzá, szárnyakat adhat vele gyermekének, sokszor ugyanis magától játszik a kicsi, de a játékot tanítani is kell.

A játék nagyon jól kifejezi a gyermek viszonyát a környezetéhez. Neves pszichológusok szerint a játék a gyermek legfőbb tevékenysége. A játék nélkülözhetetlen a lelki fejlődéshez, a gyermek feldolgozza vele az őt ért élményeket, tapasztalatokat, begyakorolja az újonnan elsajátított dolgokat, mindez pedig a következő fejlődési lépést alapozza már meg.

Mi jellemzi a játszó gyermeket? ….

Homo ludens, a játékos ember. Ez az elnevezés különösen igaz gyermekeinkre.

A gyermek fő tevékenysége a játék, minden idejét kitölti, jó néhány évig foglal el nagy helyet az életében.
A játék segíti a gyermeket az ismeretszerzésben, környezetének megismerésében, segítségével tanul meg kapcsolatot teremteni a többi gyerekkel. A játékon keresztül gyakorolja megszerzett tudását, s nem utolsó sorban ez segíti feszültségeinek levezetésében, feldolgozásában is. Épp ezért nem mindegy, milyen játékszert adunk a kezükbe.